A húsz nap alapszabadság mellé jár pótszabadság is, amely az életkor előrehaladtával nő. Először 25 évesen jár egy nap pótszabi, ez 45 éves korig 10 napra kúszik fel. Ehhez adódik hozzá a gyermekek után mindkét szülőnek járó pótszabadság (egy gyermek után 2, két gyermek után 4, kettőnél több után pedig összesen 7 fizetett szabadnap – természetesen az életkorért járó pótszabadságon felül). Fogyatékos gyermekek szülei plusz két nap szabadságot kapnak.

A szabadság kiadásával összefüggésben azonban meg kell jegyezni, hogy:A húsz nap alapszabadság mellé jár pótszabadság is, amely az életkor előrehaladtával nő. Először 25 évesen jár egy nap pótszabi, ez 45 éves korig 10 napra kúszik fel. Ehhez adódik hozzá a gyermekek után mindkét szülőnek járó pótszabadság (egy gyermek után 2, két gyermek után 4, kettőnél több után pedig összesen 7 fizetett szabadnap – természetesen az életkorért járó pótszabadságon felül). Fogyatékos gyermekek szülei plusz két nap szabadságot kapnak.

A SZABADSÁGOT A MUNKÁLTATÓ ADJA, ÉS NEM A MUNKAVÁLLALÓ VESZI KI

Az Munka Törvénykönyve szerint a munkavállaló az összszabadság állományán belül 7 munkanap szabadsággal rendelkezik csupán. Azt is érdemes tudni, hogy a gyermekek után járó pótszabadsággal sem a szülő „rendelkezik”, azaz, nem akkor veszi ki, amikor arra a gyermekkel összefüggésben szükség mutatkozik. Ezt a pótszabadság részt ugyanúgy a munkáltató adja ki – kvázi, amikor jónak látja.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a munkahelyen arra kell várni, hogy a főnők majd szól, mikor lehet szabadságra menni! Bár a munkaadó felelőssége, hogy a szabályoknak megfelelően kiadja az összes szabadságot, és nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállaló nem vette azt ki, mégis mindkét fél elégedettsége érdekében érdemes a szabadságolásokat egyénileg és szervezeti szinten is tervezni – ezt célszerű már az év elején megtenni – és összehangolni, majd pedig az adott időpontban a munkáltatóval engedélyeztetni.