Az első munkaügyi hivatal
A 17. századi francia történelem egyik legkiemelkedőbb alakja az alacsony nemesi származással bíró Richelieu bíboros volt, aki XIII. Lajos uralkodása idején Franciaország tényleges irányítójává vált. A hugenotta vallásháborúkban meggyötört országban a bíboros konszolidálta a központi hatalmat és infrastrukturális fejlesztéseket indított, de ő volt az is, aki szerint a jó munkaerőnek munkahelyet kell teremteni, ezt pedig úgy lehet a legkönnyebben megoldani, ha a munkát keresőket és a munkaadókat egy irodába gyűjtik össze.
Így a bíboros kezdeményezésére 1631. július 4-én Párizsban megkezdte működését az első munkaügyi hivatal, a „Bureau d’Adresse”. Itt minden munkakeresőnek kötelező volt lejelentkeznie, személyes adatainak, szakképesítésének és elérhetőségének megadásával. A munkaadók ide betértek, és itt választották ki a számukra legalkalmasabb munkaerőt.
A munkaügyi hivatal sokáig igen sikeresen működött, később azonban megszűnt. Az 1800-as években karolták fel a munkások újra az ötletet. A munkaközvetítő iroda a „Bourse d’Adresse” néven vált ismertté. Ez a központ azonban már szélesebb körű szolgáltatást nyújtott, mint a Richelieu-féle iroda, ugyanis a munkaközvetítésen túl továbbképzéssel is foglalkoztak. Az első világháború után pedig már munkanélküli segélyért is lehetett ide folyamodni.
Akárcsak napjainkban. De a segélynél azért lényegesen jobb, ha az embernek állása van, rendszeres jövedelme, illetve biztos munkahelye és ezért nem is feltétlenül kell a munkaügyi központok szolgáltatásait igénybe venni, mert például a Passion4Work kínálatában is – egy bíboros ténykedése nélkül is – számos vonzó munkalehetőség közül lehet választani.
Forrás: ng.hu
