Reméljük, a tegnapi motivációs idézet sikerrel járt a számotokra a napotok során. Szeretnénk a keddit is ösztönzővé tenni a számotokra. Ma Maya Angelou-tól, amerikai írótól és költőtől idézünk, Számtalan dologgal foglalkozott élete során: volt táncos night-clubban, prostituált, prostituáltak futtatója, szereplő a Porgy és Bess című musicalben, koordinátor a Martin Luther King által szervezett Déli Keresztény Vezetők Konferenciáján, újságíró Egyiptomban és Ghánában a gyarmati sorból való felszabadulás idején, volt színdarabok, filmek és tévéműsorok szerzője, rendezője, producere és szereplője.

Hat önéletrajzi műve, öt esszékötete, számos verseskötete jelent meg, több színdarab, film és tévéműsor készítésében vett részt, számtalan díjjal és több mint harminc díszdoktori címmel tüntették ki. Leginkább önéletrajzi műveiről ismert, melyekben gyermek- és fiatalkoráról számol be. Az első, az 1969-ben megjelent I know why the caged bird sings (Tudom, miért énekel a rab madár), mely tizenhét éves koráig követi nyomon életét, nemzetközi elismerést hozott neki.

Mint azt olvashatjátok, igazán sok területen kipróbálta magát, s ezek el is térnek egymástól!
Neki is szüksége volt motivációra, amely ösztönzően hatott arra, hogy például a már említett Martin Luther King mellett kiálljon a jogaiért, amely igen jelentékeny, ám nehéz feladat volt akkoriban. 

A bőrszíne miatti sérelmek mellett más tényezők is hátráltatták az életben: amikor Angelou hároméves volt, szülei viharos házassága véget ért. Apjuk kíséret nélkül küldte el a két gyermeket az Arkansas állambeli Stampsbe apai nagyanyjukhoz, Annie Hendersonhoz. Henderson az amerikai feketék nagy részével ellentétben jó körülmények közt élt a nagy gazdasági világválság és a második világháború idején is, mert egy kisboltot üzemeltetett, ami alapvető árucikkeket árult, és mert jó befektetései voltak. Angelou visszaemlékezései szerint nagyanyja ételt árusító bódékkal kezdte, ahol a fekete munkásoknak árult ételt, ezekből fejlődött ki az üzlet. 

Négy évvel később az apa váratlanul megjelent, és visszavitte a két gyermeket anyjukhoz St. Louis-ba. Angelou-t nyolcéves korában megerőszakolta anyja barátja, Mr. Freeman. Ezt elmondta a bátyjának, aki elmondta a családnak, Freemant pedig elítélték, de csak egy napot töltött börtönben. Négy nappal a szabadulása után meggyilkolták, valószínűleg Angelou nagybátyjai. Angelou majdnem öt évre megnémult. „Úgy éreztem, a hangom ölte meg azt az embert. Megöltem azzal, hogy elmondtam a nevét. Úgy éreztem, sosem szólalok meg többé, mert a hangom bárkit megölhet.” Az életrajzát megíró Marcia Ann Gillespie és kollégái szerint ebben az időszakban fejlődött ki Angelou kivételes memóriája, a könyvek és irodalom iránti szeretete, és éles megfigyelőképessége

Legyen nekünk a mai napra az ő példája és idézete a mi motiváló erőnk:

A kreativitás az, amely előbbre viszi a fejlődő képes cégeket, s használjuk minél többször ezt a képességünket, hiszen annál több lesz belőle, ahogyan Maya is mondta! :)

Ha még többet szeretnél megtudni Maya Angelou-ról:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Maya_Angelou