Nagyon sokaknál téma a borravaló kérdése, főleg az adott pillanatban, amikor épp étteremben, kávézóban, szórakozó helyen vagyunk, s kiszolgálnak minket. A társaságban, amelyben vagyunk, egyből megnyílik a frontvonal: egyik oldalon a notórius illemtanosok, míg a másikban a vadhajtásos „kapitalisták” helyezkednek el. Évtizedes probléma, amiből igazi konszenzusra képtelenség jutni, mivel mindenki tudja a saját igazát. Tényleg faragatlan viselkedés, ha nem adunk borravalót? A Dr. Szöszi válaszol rovatunkban, ahol jogi kérdésköröket veszünk górcső alá, szeretnénk tájékoztatni az olvasóinkat, hogy egyrészről adóköteles-e, illetve néhány érdekességet megosztani veletek, s modortalan-e, ha nem adunk.
Kezdjük az eredetével. A borravaló eredete írásos elbeszélések alapján egészen 1509-ig nyúlhat vissza, amikor egy német kézműves "ivópénzt" (trinkgeld) kért az egyik vásárlójától. Egy másik fennmaradt legenda szerint a trinkgeld létjogosultsága, hogy a felszolgálóknak is járt mindig egy pohárkával a vendég kontójára. Akármelyik történetet nézzük meg, mindig egy mitizálás köré épül a borravaló legendája. Az szinte bizonyos, hogy a faluk helyi kultúrházából (kocsma) indult világhódító útjára a ma ismert borravalózás. Nem egyfajta kompenzáció volt a borravaló, hanem egy igazán emberi cselekedett, aminek burkolt célja volt. Ez a cél pedig egyértelműen a "buli" és a "hangulatfokozás". Azért kaptak a pincérek "trinkgeld"-et, hogy ők is jobb hangulatba kerüljenek, együtt pörögjenek a bulival. Az sem volt hátrány, ha a jellemzően női felszolgálók a megfelelő állapotba kerültek.
Az szja törvény szerint a borravaló nem adóköteles:
„1. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez Az adómentes bevételekről 4. Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:
4.21. * a magánszemély által külön jogszabály szerint felszolgálási díj címen megszerzett bevétel, valamint a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló;”
Akik nem adnak borravalót, mi az érvelésük?
Protokollszakértők szerint pici koruktól azt látják már a gyerekek is, hogy mindig adunk valamit, a gyerekek is kapnak jutalmat, ha jók. Miért? A jó az alapállapot. Ha csak plusz szolgáltatásért adnánk plusz pénzt, jobban éreznénk magunkat. Ha alapvető elvárás a kiszolgálás és a jó modor, akkor miért adjunk pénzt azért, ami alapvetően megvásárolunk, ráadásul egy-egy szórakozóhelyen annyira magasak az árak, hogy szájunkat húzogatva adjuk oda a kért összeget.
És akik adnak borravalót?
Az illemtanosok nagyágyúja szerint bizonyos szolgáltatói szakmák a modern kori rabszolgatartás reinkarnációi. A modern rabszolgatartó pedig ostor helyett pénzt vág szerencsétlen elnyomotthoz. A trinkgeld mértéke pedig az eleresztett mosolyok számával exponenciális arányban növekszik. Ennek demagógiájára egy sokat mosolygó pincér 2-3x több borravalót fog az illemtanosoktól bezsebelni, mint modortalan társa (de azért ő is kap, mert így illik). Az a tendencia, hogy az alacsonyabb/átlagosabb jövedelmű emberek sokkal gyakrabban adnak borravalót, mint tehetősebb társaik. Valamilyen oknál fogva úgy érzik, hogy a borravalót mellőzése esetén kinéznék őket a helyről, kevesebbet érnének, mint gazdagabb társaik. Mivel ezt nem meri a legtöbb ember saját magának elismerni, ezért létrehoznak egy általánosan elfogadott téveszmét, amivel tökéletesen alátámasztják saját irracionalitásukat. Legfőbb önigazolás pedig az ókori rabszolgaságig vezethető vissza, hiszen a mai szolgáltatókat ezzel azonosítják. A szolgáltatók pedig örömmel belebújnak ebbe a szerepbe, hiszen emiatt lesz borravaló minden esetben. Tehát összefoglalva, azért adnak borravalót ehhez a csoporthoz tartozók, mert ki akarják egészíteni a fizetésüket, mert úgy gondolják, keveset keresnek – s olykor van is benne igazság –, másrészt a nem annyira tehetősebb emberek úgy gondolják, kinézik, ha nem adnak.
Mindenki vonja le a konklúziót, s döntse el maga, melyik csoportba tartozik – ad vagy nem ad borravalót –, de egy biztos: nem adóköteles a fentebb írt kritérium szerint.
