Mielőtt azonban nagyon elharapózna bennünk emiatt a düh és az elkeseredés, érdemes belegondolni, hogy az álláskeresés nemcsak a pályázók részéről emészt fel óriási energiákat, hanem a munkaadók oldaláról is. Az alább felsorolt okok mind közrejátszhatnak abban, ha nem kapunk reakciót beküldött pályázatunkra, amely nem a velünk szembeni unszimpátia jele, hanem sokkal inkább a mai felgyorsult világ (s benne a munkaerőpiac) működésének egyfajta, lenyomata.Az álláskeresés egyik legfrusztrálóbb momentuma, hogy folyamatosan küldjük, küldjük jelentkezéseinket a meghirdetett állásokra, töltjük a különböző karrieroldalakon (mint amilyen a Passion4Work Karrierportálja is) a pályázói nyilatkozatokat, mellékeljük az önéletrajzunkat, csatoljuk a motivációs levelünket, de sokszor még csak válaszra sem méltatnak minket az állást meghirdetők.

1. Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az álláshirdetésekre való jelentkezés egyre könnyebbé vált, pár kattintással már küldhetjük is az önéletrajzunkat a leendő munkaadónak, így sokszor akkor is az önéletrajz beküldése mellett döntünk, ha érezzük, hogy nem felelünk meg igazán az elvárt követelményeknek. Az ilyen jelentkezéseket azonban azonnal ignorálja az állást kínáló fél és bizony nem fektet energiát a válaszadásra. 
2. Az esetek döntő részében kapunk ugyan visszajelzést, de sokak számára az automatikus rendszerüzenetek nem számítanak "igazi” válasznak, pedig a cégek többségénél ez a bevett gyakorlat. Első körben általában egy e-mailben tájékoztatják bennünket arról, hogy megkapták a pályázatunkat, és megköszönik a jelentkezésünket. Ebben a levélben sok esetben felhívják a figyelmet arra is, hogy amennyiben egy megadott határidőn belül nem küldenek további értesítést, akkor a következő körbe sajnos nem jutottunk tovább. Ez a visszajelzés, igaz, sablonos és automatikus, de legalább biztosak lehetünk abban, hogy megérkezett a pályázatunk. Azok, akik továbbjutnak az első körből, biztosak lehetünk benne, további visszajelzést kapnak, amely már személyre szabott és érdemi.
3. A válasz hiánya akkor a legdühítőbb, ha korábban valamilyen érdemi visszajelzést már kaptunk a pályázatunkkal kapcsolatban, esetleg be is hívtak egy beszélgetésre, interjúra vagy tesztre. Ha ezután hirtelen elapad a kommunikáció, annak csak egyetlen oka lehet: ezúttal nem minket választottak. A párhuzamosan futó és többféle meghirdetett pozíció esetén gyakran előfordul, hogy a kezdeti kommunikáció után eltűnnek a HR-esek, és majd csak a toborzási folyamat lezárásakor kapunk újabb levelet, ekkor mindenkit kiértesítenek arról, hogy a pályázat lezárult, a pozíciót betöltötték.
4. Akkor is sokszor hiába várunk válaszra, ha egy adott cég honlapján vagy megadott e-mail címén vaktában próbáljuk beküldeni a jelentkezésünket, mert könnyen előfordulhat, hogy csak egy "általános” adatbázisba jut el az önéletrajzunk, ahol azonban könnyen „láthatatlanná válik” - az esetenként akár - több száz hasonló CV között.

A fentiekből jól látszik, hogy az álláskeresés kommunikációs folyamatai megváltoztak, egy-egy személyre szabott vagy ha úgy tetszik érdemi válasznak (vagy éppen a válasz elmaradásának) már nincs akkora jelentősége, mint 30 évvel ezelőtt. Az instant üzenetek korában meg kell szoknunk, hogy egyre kevesebb a befejezett levélváltás, és ezt ne személyünk elleni támadásnak vagy még kevésbé az alkalmatlanságunk jelének értelmezzük. Mielőtt túl sok energiát fordítanánk arra, hogy az okokat kutassuk azon rágódva, hogy miért nem jeleztek vissza, legyünk proaktívak! Jelentkezzünk kifejezetten az adott álláshirdetéshez készített önéletrajzzal (mintáért katt ide) az adott pozícióra, állítsunk össze még jobb önéletrajzot, és válogassuk meg, hová nyújtjuk be jelentkezésünket!

Ne feledjük: ha a munkaadó alkalmasnak talál minket az állás betöltésére, nem hagy válasz nélkül és gondoskodik róla, hogy éreztesse velünk: esélyesek vagyunk. Hiszen a megfelelő munkaerő megtalálása az ő érdeke is egyben!

Forrás: profession.hu