Mit jut eszünkbe, ha Jim Carrey nevét látjuk/halljuk? A humor. Azonban nem mindig tudott jó kedvű maradni, főleg gyermekkorában, amikor nyomorgott. Egy olyan történet az övé, amelyből nem csak mi tanulhatunk, de a hollywoodi csillagok is. Nem csak a szegénység nehezítette a karrierjét, de különbözőség is a kortársaitól. Apja munkája miatt különböző alternatív munkákat vállalt, hogy nem csak magát, de családját is eltartsa.
Jim Carrey az egyik legviccesebb karakter, akit valaha a képernyőn láttunk, ám a gyermekévek nem voltak olyan szórakoztatóan a fenomenális poéngyáros számára. A tanárai a középiskolában mindig hagytak neki pár percet minden tanítási nap végén, hogy úgynevezett "stand-up comedy" jellegű előadást tarthasson a társainak. Gyakorlatilag ő volt az osztály tréfamestere. A színész 12 volt, amikor édesapja elvesztette könyvelői állását, ezért olyan rossz anyagi körülmények közé kerültek, hogy kénytelenek voltak a Volkswagen furgonjukban élni, esetleg a rokonok udvarán sátorban álomra hajtani a fejüket. Carrey tanítás után portásnak szegődött el egy gyárba, hogy anyagilag segíthesse szüleit, ám később sem lett jobb a helyzet, mert a családnak nem futotta saját otthonra, ezért nővére kertjében laktak egy sátorban. A gumiarcú komikus egy interjúban arról beszélt, hogy napi 8 óra munka iskola után elég indok volt arra, hogy úgy érezze, legszívesebben kupán vágna valakit. Ezek a hosszú kimerítő munkák nem sok időt hagytak neki a tanulásra és ezt a jegyei is megsínylették, ennek ellenére mindent összevetve nem volt rossz tanuló. Egyszer írt magának egy 10 millió dolláros csekket, és arról álmodozott, hogy egykor ez valóság lesz.
Jim ekkor már a filmes karrier felé is kacsingatott. Jelentkezett egy meghallgatásra, ahol az NBC egyik késő esti szórakoztató műsorába, a Saturday Night Live-ba kerestek színészeket az 1980–1981-es évadra. Carreyt viszont sosem választották be a műsor szereplői közé, amíg végül 1996-ban ő volt az est házigazdája. Az első főszerepe Skip Tarkenton volt, az NBC The Duck Factory című sorozatában. Az elég rövid életű sorozatot 1984. április 12-től július 11-ig vetítették, aminek köszönhetően betekintést nyerhetett a színfalak mögé.
Ezután kisebb produkciókban szerepelt, ezek közül megemlíthető az 1985-ben készült Csak egy harapás (Once Bitten). Az ilyen és ehhez hasonló apróbb szerepléseknek köszönhetően barátságok szövődhettek, így lettek jó barátok Damon Wayansszel is. A földi lányok csábítók (Earth Girls Are Easy) című filmben a két humorista már együtt szerepel. Wayans bátyja, Keenen invitálta őt a Foxegyik kabaréműsorába, ami In living Color címmel futott, ahol Carrey számos, nem mindennapi karaktert alakított, köztük a férfias testépítőlány Vera de Milo, illetve a mazochista tűzoltóparancsnok, Bill Burns szerepét is. Ezek a rendkívül különös karakterek és a fantasztikus megjelenés lázba hozta Hollywoodot, ami már ekkor is csábította az ifjú komédiást.
Díjak:
- 2000 – Golden-Globe-díj – a legjobb vígjáték vagy musical színész – Ember a Holdon
- 1999 – Golden-Globe-díj – a legjobb drámai színész – Truman Show
- 2008 – Arany Málna díj jelölés – a legrosszabb színész – A 23-as szám
- 2005 – Golden-Globe-díj jelölés – a legjobb vígjáték vagy musical színész – Egy makulátlan elme örök ragyogása
- 2001 – Golden-Globe-díj jelölés – a legjobb vígjáték vagy musical színész – A grincs
- 1998 – Golden-Globe-díj jelölés – a legjobb vígjáték vagy musical színész – Hanta boy
- 1995 – Arany Málna díj jelölés – a legrosszabb új sztár – Ace Ventura: Állati nyomozó
- 1995 – Golden-Globe-díj jelölés – a legjobb vígjáték vagy musical színész – A Maszk
