A munkáltató a munkavállaló részére étkezés, pihenés, illetve egyéb szükségletek kielégítése érdekében pihenőidőt, úgynevezett munkaközi szünetet köteles biztosítani. A Munka Törvénykönyve pontosan definiálja, hogy egyrészt mi minősül munkaközi szünetnek, másrészt a munkáltatónak a munkaközi szünetet mikor és milyen mértékben kell kiadnia. Teljesen életszerű azonban, hogy a mosdó látogatása az előírt munkaközi szüneten kívül, azaz munkaidőben sem elkerülhető. Tény, hogy a mosdóban töltött idő alatt a munkavállaló munkát nem végez, de ismert olyan uniós bírói gyakorlat, melynek értelmében a mosdóban töltött idő – értelemszerűen az előírt munkaközi szüneten túl – munkaidőnek számít, mely időtartamra a munkavállaló ugyanúgy jogosult munkabérre, mint ha munkát végezne.

Ráadásul – a munkavállaló testi épségét és egészségét szem előtt tartva – a munkaidőben történő mosdó-látogatások teljes körű tiltása vagy korlátozása a munkavállaló személyiségi jogát sértené, ezért a munkáltató ilyen jellegű tiltást vagy korlátozást nem rendelhet el. Sőt, a munkáltató alapvetően nem jogosult a mosdók használatát például kamerával vagy a ki- és beléptetést rögzítő elektronikus nyilvántartó rendszerrel ellenőrizni, mivel a munkáltató ilyen jellegű intézkedése is sértené a munkavállaló személyiségi jogait

Ezzel összefüggésben azonban a munkavállaló az adott helyzettel és különösen a jogaival nem élhet vissza! Ha bebizonyosodik, hogy a munkavállaló a mosdón töltött időt egy kis pihenésre használja, vagy a WC-n ülve több időt szentel az okostelefonjának, mint a személyes szükségleteinek kielégítésére, akkor könnyen felmerülhet a visszaélés gyanúja. Mivel általánosságban nincs arra formula, pláne törvényi szabályozás, hogy mennyi az az idő, amelyet a munkavállaló a mosdóban tölthet indokoltan, ezért ha vita merül fel, minden esetet egyenként kell megvizsgálni, és a konkrét körülményeket kell mérlegelni. Na és ami nem kellemes, hogy mindezt bíróság előtt kell megtenni…

Forrás: munkajogportal.hu