És íme, a csütörtöki tanácsunkra is fény derül!
Mi lehet a negyedik legégetőbb probléma egy állásinterjún, amit sajnos igen sokan meglépnek?
+4: Tényleg beszélsz 105 nyelven?
Ha valamiből alapfokú a nyelvtudásod, akkor ne írd be a CV-be!
Ne írd az önéletrajzodba, hogy akár tíz nyelven is tudsz, hogyha ebből kilenc passzív, s nem tudnál megszólalni igazán, ha kérdeznének! Legfőképpen akkor ne, ha van egy másik nyelv, amit jobban beszélsz! Ha az angoltudásod kommunikációképes, a németed meg alap, akkor a HR-es egyszercsak majd angolra váltok a beszélgetés során. Elbeszélgettek, ő elégedett, majd megkérdezi, hogy megpróbálhatjátok-e a németet? Te meg izzadsz, szabadkozol, hogy régen tanultad, meg passzív nyelvtudás stb., rosszabb esetben megpróbálod. Ilyenkor a HR-es hagy, hogy „fulladozz”, mert dühös és csalódott, hogy minek írtad be, ha egy épkézláb mondatot nem tudsz kimondani. Ha viszont nem írod be és rákérdez, és te megleped azzal, hogy nem a nulláról indultok, hanem neked már vannak német ködpamacsok az agyadban, akkor boldog az interjúztató és körmöli be a jó pontot. Érted a különbséget: a nyelvtudásod ugyanaz, és mégis mennyire más vele a megítélésed...
Azonban van, aki 19 (!), igen, jól olvastad, 19 nyelven beszél. Ezt be is bizonyítja neked 15 percben. Talán ő tényleg elmondhatja egy állásinterjú során, hogy beszéli a nyelveket, s ha esetleg rákérdeznek, hogy adjon számot a tudásáról, akkor helyt is fog állni.
Itt te is bizonyítékot szerezhetsz, hogy tényleg nincs lehetetlen:
